Az évszaktípus elmélet és a színtanácsadás 1. rész

Az elméleti háttér és az alaptípusok

Ha olvasod ezt a blogot az azt jelenti, hogy érdekel színek, a divat és a stílus világa. Valahol már hallottál róla, van több vagy kevesebb információd erről a rendszerről, amelyet a színtanácsadók használnak, és amely helyes használat esetén nagyban megkönnyíti és szebbé teszi a mindennapjainkat.

Ebben az új sorozatban szeretném elmagyarázni Nektek az évszaktípus elmélet alapjait, hogy ti is átlássátok a működését és megértsétek a használatát, és a miérteket. 

Először is a történelmi, elméleti háttérrel kezdünk és az alap színtípusokat mutatom be, a későbbi részekben pedig a különböző típusokat vesszük górcső alá.

Élt a múlt században egy festőművész, akit Johannes Ittennek hívtak. Weimarban egy festőiskolában oktatta a festőnövendékeket. Ő vette észre azt, hogyha ezek a festő tanulók önállóan alkothattak mindenféle előzetes instrukció nélkül, akkor általában a hasonló külső színadottságú emberek munkájuk során hasonló színeket alkalmaztak. Nagyon érdekesnek tartotta és elkezdte megfigyelni ezt a jelenséget. Vajon véletlen egybeesés vagy pedig van benne törvényszerűség? Nagy szerencsénkre azt a következtetést vonta le hosszú évek megfigyelései alapján hogy ezek az egybeesések törvényszerűek, és nemcsak hogy törvényszerűek, de egy nagyon komplex rendszerbe összefoglalhatóak.

Megfigyelései alapján alkotta meg az évszaktípus elméletet, amit kibővítve ugyan, de a mai napig használunk a színtanácsadások során.

Az egyes évszakok színeire nagyon jól lehet asszociálni az adott évszakról, mint pl az őszre az őszi erdő zöldjei, barnái, narancsai alapján vagy a nyárra a nyár kopott, napszítta világos színeiről. Ezért is nagyon praktikus, hogy az évszakok neveit adta az egyes csoportoknak, hiszen hívhatta volna 1,2,3,4 csoportnak is őket.

Elkezdték használni az elméletet a gyakorlatban és észrevették, hogy habár jól működik és nagyon jól beazonosíthatóak az egyes típusok, mégis kiegészítésre szorul, mert az azonos csoportba tartozó embereknek nem mindig pont ugyanaz az árnyalatok álltak jól. Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján minden egyes évszakot 3 altípusra bontottak, méghozzá úgy, hogy a főtípusokat egyesével a maradék 3 évszakhoz rendelték.

Hogyan is működik ez a gyakorlatban?

Ha a telet vesszük alapul, akkor lesz egy tél-tavasz, egy tél-ősz és egy tél-nyár altípusunk.

Mindegyik altípusra az a tulajdonság lesz a legjellemzőbb, ami a két évszak közös tulajdonsága. Így pl a tél-ősz esetén ez a tulajdonság nem más mint a sötétség. Ez azt fogja eredményezni, hogy a tèl-őszöknek, - akiket sötét teleknek is nevezhetünk - a telek palettájának a legsötétebb színei fognak a legjobban állni.

Ha ezt a folyamatot végigvisszük minden évszak esetében, akkor összesen 12 altípust fogunk kapni (4 évszak egyenként 3 altípussal). Ennek a 12 csoportnak valamelyikébe már mindenki besorolható kompromisszumok nélkül.

Hogyan tudjuk az alcsoportokat létrehozni?

Ehhez először is ismernünk kell a színek tulajdonságait.

Minden színnek 3 tulajdonsága van, ami alapján ők megkülönböztethetőek.

Ezek a tulajdonságok a hőérzet, az élénkség és a színmélység.

Vagyis egy szín lehet:

• -hideg vagy meleg, 

• -élénk vagy tört és 

• -világos vagy sötét.

Az előbb már említett tél és ősz esetében az a közös pont nem más, mint a sötétség, hiszen a két évszak tulajdonságai között ez az egy közös pont van.

Az altípusok elnevezései

Kétféle elnevezéssel találkozhatunk a gyakorlatban. Az egyik az, amikor egy kötőjellel egymás mellé teszik a két évszak nevét, úgy hogy a főtípus van elöl (tél-ősz). A másik az, amikor a két évszak közös tulajdonsága alapján alkotnak egy elnevezést. Itt ebben az előbbi esetben, mivel a sötétség volt a közös tulajdonság, ezért a telet, mint főtípust a sötét jelzővel egészítik ki (sötét tél).

Fontos tudnunk, hogy itt szinonimákról beszélünk, vagyis ugyanaz mindkettő gyakorlatilag.

A következő részekben az egyes altípusokról fogunk picit részletesebben beszélni.